Százhuszonöt éve, 1900. július 15-én született Budapesten Passuth László író, műfordító, nagysikerű történelmi regények szerzője. A Nemzeti Archívum Sajtóarchívumának anyaga:
Passuth László Alfréd apja, a kisnemesi származású Passuth Ferenc József Sáros vármegye főszolgabírája, anyja, Éber Emánuella Eugénia középiskolai tanár volt. Szülei válása után, 1901-ben anyjával Kolozsvárra költözött, a „kincses város” gazdag kulturális és történelmi öröksége meghatározó volt később írói pályáján is.
A piaristákhoz járt iskolába, és egyetemi tanulmányait is Kolozsvárott kezdte, majd a szegedi egyetemen folytatta, ahol jogi diplomát szerzett.
1921-től harminc éven át megbecsült banktisztviselőként dolgozott: a fővárosi Magyar-Olasz Bank Rt. tisztviselője – 1922-23-ban a bank milánói kirendeltségének munkatársa –, 1932 és 1945 között a Károly körúti bankfiók igazgatója volt. 1951-től 1960-ig, nyugdíjba vonulásáig az Országos Fordító Iroda alkalmazottjaként dolgozott, latin, angol, francia, német, olasz, görög, spanyol és portugál nyelvekből fordított.
Írói pályáját útirajzokkal, történelmi tanulmányokkal, kulturális lapfordításokkal kezdte az 1920-as évek közepén,
írásai a Nyugat, a Szép Szó, a Magyar Szemle, a Jelenkor és a Válasz hasábjain jelentek meg. A Magyar Nemzetnek alapításától kezdve külső munkatársa volt. A harmincas évekre már birtokában volt a rá jellemző óriási és sokoldalú műveltség java részének. 1937-ben megjelent első regénye, az Eurázia, és ugyanebben az évben kiadott tanulmánykötete, az Esztergomi symposion, azt mutatja, hogy egyaránt élt benne a regényíró és a történész.
Móricz Zsigmond biztatására vállalkozott máig legnépszerűbb műve, az Esőisten siratja Mexikót megírására.
Az 1939-ben kiadott, Hernán Cortés spanyol konkvisztádor felfedező és hódító útjáról írt történelmi regény országos hírnevet hozott szerzőjének, aki ezzel megtalálta saját műfaját, stílusát. A spanyol és indián kultúra találkozását bemutató korkép kedvelt olvasmány lett a föld számos nyelvterületén. (Spanyolországban 1946-ban jelent meg, és számos kiadást megért.)
A magyar történelem bűvkörében
A spanyol trilógia további darabjai (Fekete bársonyban, A harmadik udvarmester) mellett nagyméretű, színes tablókban mutatta be a hazai és az európai történelem kiemelkedő alakjait.
A magyar történelem felidézését a Sasnak körme között című, Zrínyi Ilonáról szóló regényével indította meg,
a Báthoryakról szól a Négy szél Erdélyben, II. Endrét (II. Andrást) mutatja be a Hétszer vágott mező, Luxemburgi Zsigmond királyt idézi fel a Tört királytükör című műve. A múltidézésben külön vonulatot jelentenek a nagy művészeknek emléket állító kor- és jellemrajzok: Monteverdiről szól A mantuai herceg muzsikusa, Gesualdo életét követi nyomon a Madrigál, Raffaello alkotói pályáját mutatja be az Aranyködben fáznak az istenek, Caravaggio kalandos élete ihlette a Medúzafej című könyvét.